Gondolatok

Előtte napom

HRT 519 nap

Mit lehetne mondani a mai napról. Ma sem úgy mentek a dolgok, ahogy vártam s terveztem, de egy kicsivel jobb volt minden. Nem állítom, hogy javul a helyzet, de legalább alakul. Azok amiket írok, akarva – akaratlanul hatással vannak az életemre. Ezt mindig tudom, mikor rányomok a közzététel gombra. Tudom, minek mi lehet a következménye. A legjobb, és a legrosszabb is. A baj, hogy mindig a legjobbra vágyom, és a legrosszabbra készülök.

Ma nem éreztem hatását ennek. Sokszor gondolkodom el rajta, így jobb hogy nincs semmiféle reakció, vagy az lenne jobb, ha lenne. Hiába szeretném tudni, mit gondolnak mások, lehet az elején tetszene, végül nem tudnék úgy írni ahogy most. Elveszne az őszinte része. Aki esetleg nem tudná a munkatársaim olvasnak. Így akiket megemlítek olvasnak engem. Fura érzés. Ettől még nem tartok vissza semmit. Legfeljebb lesz pár sötét csík a naplóban.

Ma elindulni jól sikerült, plazmára is jól érkezem. Most balos voltam. Sok volt a jobb. Aztán a plazmám nem tetszett, nem a megszokott volt a színe. Tudom, túlságosan is figyelek magamra. Kiderült, hogy az amire gondoltam. Csülkös székelykáposztát ettem. Ez meglátszott, s kicsit zsíros lett. Félelmetes mit tesz az ember vérével az étel. Nem azt jelenti, hogy nem fogok ezután enni. Csak innen ezek jobban limitálva lesznek. Tudom, nem lesz ettől hosszabb életem, de ahogy kinéz. Nem akarom olyan legyen bennem. Plazma után Odin-nak akartam kaját venni, csak hogy bezárt a bolt. Pislogtam, de mentem tovább. Nyomtattam pár oldalt, majd Könyvszekér. Nem volt amit kerestem, de felirattam. Utána Libri, kiderült nem egy, hanem két HZsK jött. Várható volt, hogy nem hagyom ott. Érdekes a másodikról nem jött üzenet, vagy elsiklottam felette.

Munka jó volt. Ma is pakoltam. Nem lehetett volna, de annyira ez nem érdekelt. Kezdek rájönni, hogy így egyedül szeretek dolgozni. Nem is tudom miket csináltam. Kasszában is voltam kicsit. Jó nap volt, csak lépés távolság. Rég érzem, hogy a munkahelyeket nem nekem találták ki. Valahogy képtelen vagyok normális kapcsolatot kiépíteni a többiekkel. Valahogy én mindig egy UFO vagyok. Ennyi alkalom után biztos vagyok benne, hogy a hibás én vagyok. Nem tudok barátkozni, már mint mélyebb barátságok nem mennek. Ez nem csak most igaz, mindig így volt. Csak egy barátom volt. Vagy…

Leave a Reply