Bujkáló napló

HRT 529 nap

Nagyjából egy éve gondolkoztam el azon, hogy lezárom a napló. Akkor csináltam egy megoldást, hogy bizonyos részek ne legyenek láthatók. Lényegében ez lett az a fekete kihúzott csíkok. Azoknak az érdekessége, hogy a betűk száma azonos. Lényegében így úgy néz ki, mint valami hivatalos irat kihúzva. Hátránya, hogy mindenki tudott róla. Tudta, van ott valami, amit a külvilág nem szeretném tudna. Most egy kicsit komolyabbat léptem. A naplót nem lenne értelme bezárni, viszont mivel kihat az életemre valamit tennem kellet. Így azt a döntést hoztam, hogy egész bekezdések lesznek kifelé láthatatlanok. Amiről úgy érzem nem szeretném megosztani. Erről már nem fognak tudni az emberek. Nem fog látszani. Mivel van olyan, hogy az egész bejegyzést elrejtenem, így lesz dátum ami kimarad. Ettől még létezni fog, mert továbbra is írom a naplót. Most félig priváttá válik. Egy időre biztosan. Húsz év után is még reménykedtem, nem lesz baj ha minden gondolatom megosztom. Vagy nem osztom meg, vagy titokban tartom a naplót. Egyiket sem tartom értelmes választásnak. Egyik rosszat választanom kell. Megnézzük, ez a köztes megoldás hogyan működik.

Ma rájöttem, hogy továbbra sem tudok csapatban dolgozni. Még barátkozni sem. Amint valaki túl közel kerül, én teljesen bezárok. Mesélek elmondok mindent. Viszont az addig beszédes lány hirtelen elhallgat. Most kiderült, hogy ezzel az mutatom kifelé, hogy haragszom, vagy bajom van. Nem, csak jó a csend. Számít, hogy kitöri meg. Ennyi. A munka szörnyű volt. Még azt sem tudom mit tettem rosszul. Abban biztos vagyok, hogy valamiben kritikán aluli voltam. Magyarázatot nem kaptam, csak… Jobb is elengedni a napot. Fáj tudni, hogy míg én ezzel már csak úgy foglalkozom fejlődjek, legalábbis próbáljak, addig ezt sokáig tart majd javítani. Talán ez az életem, mindig valamit elrontani. Az épített kártyaváram elrontani. Nem tudom, azt már igen, hogy rohadtul diszfunkcionális vagyok. Képtelen vagyok kapcsolatokat építeni. Válaszolni sem tudok rá, hogy miért cseszem szét minden ismeretségem.

Egyenlőre nem tudom merre tovább a naplóval. Biztosan használni fogom a lezárást. Kezdi kinőni magát. Mindig is ez volt a legnagyobb félelmem, hogy túl sok olvasom lesz. Lehet jól hangzik, de egy személyes naplónál elég nagy hátrány. Elég egy ismerős, és elindul a pletyka, vagy a találgatás. Ha mindent kiírok, semmit sem elhallgatva. Jó érzést, de teljesen biztosan bajba sodrom magam. Lásd egy éve a véleményeim, és most az érzelmeim. Akkor még nem említettem a tizenötéve volt esetet, és a hatéve történt fenyegetést… Személyes blogot vinni már nem lehet, próbálkozom, de lassan el kell fogadnom túl nagyot változott a világ. El kell engednem, már nem lehet az amiért elkezdtem. Csak a tranzícióm története lesz. Még próbálkozom, de nem hiszem sokáig. Elfáradtam.