Hihető hitelek

SRS -29 nap

Érzelmileg nagyon ki vagyok. Rettenetesen elfáradtam. Érzelmi hullámvasút volt a mai nap. most egybefüggően fogok mesélni. Talán a végén megint lesznek érzelmek. Biztos, mert azt minden nap akarok. Reggel eléggé rágtam a körmöm, nem is aludtam valami jól. Azért meglepően időben elkészültem. Csak a busz döntött úgy, hogy tovább alszik. Bár sokat nem szundított, mert csak tíz percet késett. Beérve mindenki inkább az ágyban lett volna. Főnökünk egy morcos fekete macskára hasonlított leginkább. Közeledettre legszívesebben fújt és karmolt volna. Azért kávé után legalább meg lehetett közelíteni. Bár még boszivá nem változott vissza. Én ma tényleg a kasszába vágytam, tudtam ott tudom legjobban elvonni a figyelmem a hitelvárakozástól. Amire aztán tíz óra magasságában kaptam is levelet, hogy visz lát. Nem értettem, de igazából senki. Valakinek nagyon hétfő volt. Szinte azonnal mentem a fél Xanax-ért. Tudtam, hogy nem a vég, de nagyon megviselt. A nap további része egészen enerváltan telt. Egy pillanat volt amit sajnálok, hogy Gazdám nem tudott felvidítani. Ettől még nagyon sokat segített az a pillanat. Csak ott még nem tudtam hogyan tovább. Az ötlet menetközben jött. Nem volt kedvem várni, hogy elintézzem a dolgokat, gondoltam rég volt, nézzük meg az OTP-t. Tudtam, hogy merész vállalás, de most éreztem nem lehetek beszari. Megléptem, nem jó, de használható ajánlatot kaptam tőlük. Rábólintottam. Az egész nem volt negyed óra, és ott volt a számlámon a három millió. Ha nem folyt volna épp a vérem, akkor biztos ugrálok. A plazma így lezárult, egy jó ideig nem mehetek újra. Sajnálom, de az indok fontosabb. Plazma után el is robogtam a Libri-be, hogy a horgoláshoz megvegyem a könyveket. Aztán fonal bolt, ott is összeszedtem ami kell. Igazán jó fej csajjal ismerkedtem meg. Akár haladok akár nem, visszatérek oda. Van egy bája a helynek. Utána a rizottóhoz szedtem össze az alapanyagokat. Aztán kis kaja, majd irány haza. Itthon sem álltam le. Mit kell most megvenni, mi ér még rá. Ja, még Győrben a DM-ben pár dolgot beszereztem, van még amit kell. Itthon megvettem az aranyérpárnát (hozzá tettem egy párnát is), a hüvelytágítókat és az aksit is. Azt hiszem más sürgős nem volt. Mivel igazán nem tudtam szüleimnek törleszteni, így ők is kaptak ajándékot. Most a műtétre félre van téve, és két törlesztő is. Most van még bőven. Számításaim szerint, ha ügyes vagyok akkor nem leszek bajban. Viszont azt, hogy mit veszek jól meg kell gondolnom. Eddig a nem várt kiadásaim negyven körül vannak. Nem baj, csak nagyon meg kell fognom a pénzt. A többit majd holnap, akkor is lesz mit vennem.

A Kérdésem változatlan: Mit gondolok, vagy érzek a műtétről? Ezek után, azt hogy mikor megyek már. Nagyon várom, és kiváncsi vagyok milyen lesz az új élet. Várom, nem lássak ott semmit. Nem lényeg, hogy ki minek fog látni, vagy mi lesz. Az a gondolat, hogy nem kell rejtegetnem, és nem fog zavarni. Jó érzés erre gondolni. Addig még sok dolgom van, bár egy része már menetközben van. A legfontosabb most a dokit elérni, s vele pár mondatot beszélni. A tesztek kellenek, hogy mennyi ideig nem leszek munkaképes, és hogy mikor hol a fenében kell lennem majd. Most erről annyit tudok mondani. Érzelmileg teljesen kimerültem, az ágyra vágyom. A szobám is rendbe kell szednem. Fel kell készülnöm, hogy amennyire lehet tiszta legyen minden. Sok tennivaló vár még rám.