Ölelgetős változásom
SRS -26 nap
Egyre inkább biztos vagyok benne, hogy sok volt bennem a hormon. Kezdek visszatalálni ahhoz az énemhez akit leginkább szerettem. Holnap ebből a szempontból nehéz nap jön, de úgy gondolom jól fog menni. Bár megszakítani most sem vagyok hajlandó magam. Mindennek eljön az ideje. Ma teljesen lefáradtam, sok cuccom volt, és sok helyre kellet mennem.
Reggel sikerült óra előtt kelnem, nem szeretem az ilyet. Elkészültem, és mentem is. Tudtam, hogy főnökös nap lesz. Nem erőltettem semmit, de éreztem én megtaláltam magam, és megint lehet bolondozni. Most kicsit keresem a határokat, de nagyon pangott a bolt. Sokat nem tudtam tenni. Nem tudom mi változik bennem a napokban, de valahogy más vagyok. Megfogni sem tudom. Jobb bent lenni. Jó a többiekkel lenni. Biztos, hogy a műtét közelsége is hat rám. Az biztos, ma ölelgetős voltam. Néha kell mindenkinek. Ez a rész biztos más, sokkal figyelmesebb, és empatikusabb vagyok. Röviden, mindenképpen változtatni kell az adagomon. A Cicás néni nem hitte el, hogy negyven vagyok. Annyit kért, hogy gondoljam át mit teszek. Nem szeretné megbánjam. Két félmondatban utalt arra, hogy ő is transznemű lenne, ha akkor létezett volna. Nem gondoltam, de éreztem benne valamit amiért én kedvelem őt. Jó, én szeretem a vevőket akikre több figyelem kell. Mire megyek, remélem helyre állnak a dolgok bent. Az tényleg jó lenne. Tudva, hogy a paranoiám is felenged.
Összeszedtem a csomagjaim. Elsőnek a Tanulom magam-at, és egy overált. Mindkettő jó. Délután Gábor ülőpárnájáért, és Ruby aksijáért mentem. Gábor most is azon ül, szóval telitalálat. Boldog vagyok. Az aksi tesztelés alatt. Szerintem a hat órát nem biztos hozni fogja, de nekem két-négy óra elég lesz. Utolsó állomásom jól megrakva a Media markt volt. A párnákat kellet felvennem. Eleve ott kezdődött, hogy mindek kell a személyigazolvány számom? Aztán kiderült, hogy nincs benne a párna. A lényeg megjött, és ennek örülök, de nem csak azért fizettem. Telefon után az már bentre megy, a többiek majd átveszik nekem. Utána már csak haza kellet jutnom.
A szokásos gondolatok: Mit érzek, vagy gondolok a műtétről? Akarom. Ez nem kérdés. A Cicás néni után gondolkoztam kicsit, de semmi nem változott bennem. A leglényegesebb kérdés, hogy akarok-e még valakibe behatolni? Nem, igazán nem is szerettem. Mondanám, hogy kellene még, de nem igaz. Nem vagyok az az ember aki voltam, és nem akarok az a pasi lenni, akit várna egy partner. Tudom, hogy sokaknak tudnám hozni, de igazán nem lennék boldog. Akkor miért tartanám meg. Más kielégülésére felesleges lenne. Szóval miért lenne jó még, ha megmaradna? Valaki? Indok? Tudom, hogy teljesen nő nem biztos leszek. Akinél néha nem tudják eldönteni a nemét, az leszek. Én ezt elfogadom, mert magam akarok lenni, olyan ruhákat hordani amiket szeretek, és tetszenek. Vagy csak ölelgetni másokat, mert kell nekem az érzés. Az, hogy akkor csak mi vagyunk. Ez lehetek így is, úgy is. Akkor miért? Mert nem szeretem a merevedést. Nem szeretem, ha csak valami kicsit is izgat keményedik lent. Ettől már túl régóta szeretnék megszabadulni. Régebb óta, mint sejteném nő vagyok. Igen, most is biztos vagyok benne.
Volt új Creator bent, a cica. Természetesen megvettem, s ma ki is raktam. Én szeretem, Zoé lett a neve. Meglátjuk jó lesz-e. Elég gyorsan össze lehet rakni, és nem is nehéz, ahhoz képest viszont nagyon aranyos.
