Kaptam egy gyereket
SRS -25 nap
Jó, ez így nem igaz. Csak vigyáznom kellet Noémi-re egy kicsit. El voltunk. Holnap talán már menni fog a mély filozófiai beszélgetés is. Mert még nem beszél. Viszont egészen zenek lettünk ahogy az ölemben volt. Holnap majd mesélek, hogy mire jutottunk az élet értelmét illetően, addig is inkább a mai nap jöjjön.
Meglepő ténnyel kezdek, nem ettem ma Xanaxot. Elfelejtettem, s nem is kellet. A nap végül annyira nem volt nehéz, de egyszerű nap sem volt. Nem hajtottam meg magam, de még nem is tervezem. Inkább vigyázok magamra, ebben a három hétben. Reggel pékség, utána pakolás, így szinte egész nap sapkában voltam. Nem volt az a nagyon vidám nap, de jó volt. Gina-val is jó volt dolgozni, de párszor simán macskába váltott. Bár továbbra sem vertek meg hiába gonoszkodtam. Amit tervezem, és éreztem el tudok végezni, az megvolt. Kicsit igyekeztem jobban részt venni a dolgokban. Nem mindig szeretek hátul lenni, de szükségem van rá. Sokat kell tanulnom, és építeni mindent. Jó lelkű leszek, és a mai nap egy közepes azért voltam. Megjött az utolsó könyv, aztán persze rendeltem még egyet. Az amigurumi mini királyság. Nagyon meg akarok tanulni. Kaptam Gina-tól is ajándékba újságot, és tűket. Szóval mindenem megvan, hogy csináljam. Csak idő kell. Munka után egyenest haza jöttem.
Gondoltam pihenek kicsit, s horgolok. Aha, jöttek Zigi-ék. Nem volt gond, csak fáradt vagyok, s a horgolásig már nem jutottam el. Egy keveset próbálkoztam, de megint majd el alszom. Viszont bent voltam velük fürdésnél. Akkor kaptam meg Noémi-t. Elvolt az ölembe. Rá is jöttem, hogy szerintem engem megunna annyit beszélnék neki. Vagy rám szólna, hagyjam abba. Tévéztem kicsit, bele is futottam egy nagyon szuper Love, Death + Robots részbe, a Pókrózsa nálam nagyon betalált. Az anyaság, és az életet, most nagyon átéreztem. Utóbbi idők legjobb műsora volt. Mást ma nem is tettem.
Szokásos gondolatok: Mit gondolok, vagy érzek a műtétről? Épp nem tudok értelmesen ülni miatta. Szerinted mit gondolok? Komolyabban. Nem gondoltam meg magam, de jobban éreztem ma a döntés súlyát. Nem, nem miatta. Sőt, végre helyre állt bennem az érzés. Többit majd később. Azért éreztem, mert ez örökre szól. A tegnapi jó tanács azért elgondolkodtat. El kell képzelnem magam öt vagy tíz év múlva is. Az, hogy két éve minden napot élvezek mit jelent, és mit fog jelenteni a jövőben. Mennyire lesz rossz, a rossz része. Milyen lesz nőgyógyászhoz járni, vagy éppen máshol megjelenni. Mert az, hogy vaginám lesz nem jogosít fel arra, hogy a nevem is velem változzon. Ezeken gondolkozom most. Nem érzem, hogy vissza akarnék lépni, vagy bármi. Egyszerűen szeretném teljesen körbe járni a dolgot. Ezért van minden nap ez a bekezdés, és a napló is. Emiatt nem is hagyhatok ki. A végére már biztos, hogy minden tisztább lesz. Mert félni most sem félek. A jövő viszont nem tudom mit hoz, a világ nem a megértés irányába megy. Élni szeretnék, nem harcolni…
Másik ide tartozó mozzanat, hogy mi történik mióta elhagytam a női hormonokat. Elég sok minden. Részben fáradékonyabbnak érzem magam, értelmes vagyok az emberekkel. Nyugodtabb is, és türelmesebb. Most valahogy pont jó helyen vagyok. Rossz dolog is van persze. Valamiért több lett az anyatejem. Úgy hiszem, majdnem a duplája. Aminek el kéne tűnnie. Most úgy döntöttem, hogy nem folyatom ki, csak ha már nagyon rossz. Remélem elmúlik. Ez így már nagyon nem jó. Tényleg félek, hogy túl sok vitamint vesz el tőlem. A jó, hogy tudnék szoptatni. Lehetnék anya…
