Horgolt adományok

SRS -15 nap

Legyen zene… Ki használ még winampot? Bár nekem rádiók vannak berakva, azok közül választok. Ma eltelt, minden nagyjából normálisan telet. Kívánhatnám, akkor a maradék napok így teljenek. Kicsit azért jól is éreztem magam, és bent maradtam. Ezzel ez volt napom legjobb része. Inkább mesélek, ahogy szoktam.

Reggel kakasszóra keltem, majdnem napkeltére. Jól aludtam, most sem tudom eldönteni a tönköly párna jó vagy sem. Mindenesetre időben voltam mindennel, és indultam is. Bent is jó volt. Vártam a kasszázást. Most ott érzem legjobban magam. Van mit csinálnom mielőtt elmegyek, és szeretnék a végére is érni. Szeretem azt a területet, s hogy még mindig van mit tanulnom ott. Pedig nem nagy. A vevők egészen jók voltak, a adomány tervem jól halad, csak lesz pár lyukas nap, amit előre kell termelnem. Akkor is szeretném az ezer darabot. Most, ha tippelnem kell, pár százzal maradok majd el. Ettől még mindenképpen csinálom. Érdekes tudni, hogy a boltban csak én teszem. Mindenki valahogy megmagyarázza miért nem. Én hiszek benne, így szeretem is kérdezni az embereket. Nem erőszakoskodom, de szépen nézek. Munka után vettem csokit. Ennek az az oka, hogy nagyon gyorsan fogyok, valószínűleg a bogyók hiánya miatt újra gyors az anyagcserém. Kicsit próbálok visszaszedni. Kevés sikerrel.
Aztán mentem a fonalboltba. Én imádok ott. Annyira gyorsan mentem le alfába, hogy nem is vettem észre. Jó volt horgolni. Pár dolgot kellet újra vennem, igazából, csak jó volt ott ülni, és a társaság közelében lenni. Jó volt, sok esetben be is vontak. Idővel mennem kellet. Még voltam Spar, nem lényeges, s jöttem haza. Szerencsére az esőt elkerültem. Itthon horgoltam, egyébként mindig visszafejtem még nem tartom meg. Gyakorlok. Más nem is volt, Alita harmadik részét kellet megvennem. Sajnos, a DM-be elfelejtettem bemenni. Majd holnap.

Kérdés változatlan: Mit érzek vagy gondolok a műtétről? Egyre kevesebb amit tudok mondani. Semmi nem változott három hét alatt. Akarom, és tudom ez mivel jár, de én nem szeretem a férfiasságom. Emlékszem, hogy milyen behatolni, milyen érezni a másik melegét, azt ahogy megszorít. Tudom milyen érzések ezek. Viszont nem akartam az lenni, aki érzi, az akartam lenni aki adja. Minden páromat kérdeztem, hogy milyen mikor behatolok. Valahogy az áll hozzám közelebb. Azért beszélek erről többet, mert az hogy nő vagyok, akkor is adott ha nincs műtét. Akkor is így kell helytállnom ebben a patriarchális társadalomban. Ez független ettől. A műtétnek lényegében érzelmi és esztétikai okai vannak. Megértem, ha ezt valaki nem érti meg. Nekem jobb lesz a közérzetem, ha tudom nem látszódhat véletlen sem. Jó, erre vannak tapaszok, de én nem akarok már másba behatolni. Szeretném, majd belém hatoljanak. Ez van.