Gondolatok

Változó idők

SRS -12 nap

Nem tudom a napló jelenleg milyen formában fog folytatódni. Bár naiv volt a gondolat, hogy nem lesz hatással az életemre, mégsem az adta a végső lökést. Az igazság az, hogy az interakciók hiánya miatt gondolkozom lezárom. Nem szeretnék azon gondolkozni, mit hogyan írok le. Ha éppen ideges vagyok a családomra ne kelljen visszafogni magam. Vagy ha leakarom írni, hogy @&*# meg ne kelljen kihagynom. Másik fele, hogy az amit átéltem annak igenis nyoma kell maradjon az interneten. Senki nem írta le így, ahogyan én. Minden változás benne van. Ezt nem szeretném elrejteni. A rejtés most is valós lehetőség, s ezt tartom legjobb ötletnek, de veszélyes. A kiegészítő hibás lesz, akkor minden látszani fog. Ezt nem szeretném. Lehet újra saját megoldást fogok csinálni. A gondolataim a transzneműségről megmaradnak, mást nem szeretnék ide írni. Ennek hoztam létre a domaint, ezért van. Sőt a napló is erről szólt az elején. Csak aztán nem változott semmi, és elkezdem a gondolataim írni, s azt ami velem történt. Végig hozzászólások nélkül. Pedig több tucat állandó olvasom van…

Ma is egyedül keltem, ami jól esett. Munka eltelt. Közben megjött az Astro Bot is. Már bent elkezdtem feltenni a PS-re. Az új kiadású Pszichológia nagyon vastag, s nagyon más. Ma már szeretnék beleolvasni. Munka után mentem DM. Kellet rúzs, és kézfertőtlenítő. Itt elcsábultam, vettem egy fekete macskás kicsit is. Nagyon aranyos, és illik a cicás vonalba. Szeretek macska lenni. Gondolkoztam az unikornison, de nem soká már nem leszek az. Csak egy cica. Utána haza, játszottam kicsit, majd pihentem. Zigi megérkezett, s vele játszottam. Laza vacsora, most még olvasni tervezek, s alszom is. Holnap tudok pihenni.

Kérdés: Biztosan akarom a műtétet? Igen, nagyon sokat gondolok rá, s hogy mennyire más lesz az életem. Nem a környezetem. Én magam leszek más, ahogy mozognom kell, ahogy vigyázni magamra. Szeretek az lenni akivé tettek a bogyók. Viszont a hormonokkal nem jó játszani. Túl sok mellékhatása van, mint testi, mint szellemi. Azt kijelenthetem, hogy a nőit sokkal jobban szeretem. Nehezebb kezelni, és sokkal törékenyebb, de hozzám közelebb áll. Ezért is szeretném végre, ha a heréim nem lennének. Jó, most sem túl aktívak, s épp egy nagyobb bab szem nagyságúak. Másik, hogy nagyon várom, hogy belém hatoljanak. Itt csak kíváncsiság van. Vágy nincs mögötte. Ami tök fura, mégis azt szeretném egyszer érezni. Valakit annyira szeretni. Bár ezekre még erősen képtelen vagyok.

Leave a Reply