Váratlan horgolt fejek
Mit írjon az ember az egyik legmelegebb napon mikor mást nem csinált, mint horgolt és olvasott. Nem nagyon történt semmi. Nem jött herceg fehér lovon, sem a hercegnő feketén. Így csak a gondolataim maradtak. Amik ma nem nagyon jöttek. Inkább elolvadtak ebben a melegben.
Azt viszont észrevettem, hogy tudok felizgulni. Nem a régi értelemben, s teljesen másképpen. Ezt nehéz lesz elmagyarázni. Testi érzet nincs mögötte, inkább csak érzelmi. Csak érzed, hogy ez de jó lenne. Próbáltam a wandot, egyenlőre nem áll készen rá. Nem jó még semmilyen rezgés. Érzelmileg viszont nincs akadály. Pedig csak arra gondoltam, hogy a lábam közé hajol egy pasi. Aztán jött bizsergés. Azt még nem tudom mikorra lesz bármi is, de nem zavar, hogy ilyen a helyzet. Nem az elélvezés hajt, inkább érezni magamban. Kíváncsiság, mert testi vágyam még mindig nincs. E’van.
Másik amit tudok említeni, hogy horgolok. Amigurumit, a fej azoknak az alapja, ezt próbálom. Tudni kell, hogy szerintem már vagy ötvenszer visszabontottam az egészet, hogy gyakoroljak. Ezt elmeséltem Gina-nak is, s kifakadt, hogy anyuja is ilyen. Szóval fogtam magam és nekiálltam egy fejet megcsinálni. Jelentem, egészen jól haladok, de még ehhez is nagyon meleg volt.
Ma ennyit tudtam összeszedni. A vaginám jól van, most épp jobb napja volt. A tűt is elsőre jól tudtam szúrni. Ó, igen. Kiderült, hogy húszezer lesz a kontroll. Boldog voltam. Két okból; egy erről eddig senki nem szólt, pedig sokszor szó volt róla; kettő pont előtte vettem meg a hüvelytágítót. Se gond, úgy számoltam most nehéz hónapok jönnek. Lelkileg erre készültem. Még lesz egy jó Szeged, utána sok-sok munka.
