Eszemet figyelmek
HRT 544 nap
Nehéz egy napról beszélni amiben igazán semmi nem történt, de gyorsan eltelt. Pusztán pár apróság volt amit úgy mesélnék. A többi még érlelődő döntés, vagy totálisan unalmas része annak, hogy mit is érzek. Mert ebben volt valami. Egy egész döntés sorozat indult el bennem, ami már a mai napra is hatással volt. Ezek viszont még csak körvonalak, beszélni nem tervezek róla.
A napom egészen nyugalmas volt. Élvezem, de biztosan azért, mert kasszában voltam. Most megint megtaláltam a helyem. Gyorsan telt a nap, és sokan is voltak, kicsit még bohóckodni is tudtam. Nem tudok semmit mondani. A hangulatot most is ridegnek érzem felém, de lehet ez paranoia. Nem foglalkozom vele. Arra viszont rájöttem, hogy nem azért kell a Xanax, hogy ne legyek feszült. Azért persze, de ez minden érzelmemre igaz. Azért kell, mert még nem tudom értelmesen feldolgozni, hogy sokkal erősebbek. Ebben segít, és nem abban, hogy ne foglalkozzak valamivel. Inkább hogy helyén tudjam kezelni. Próbálom ezt tanulni közben, de nem hiszem menne. Idővel jobb lesz. Mindenki pörgött, így én is magam lehettem. Így mikor nincs igazán döntésem, jobban szeretek magam lenni. A hibám viszont itt szokott látszani. Figyelmetlen vagyok. Ezen igyekszem javítani. Bevallom, hogy ellustult az agyam. Nem használtam, nem kellet figyelnem. Nem voltak igazi probléma megoldások, sok éve. Hiányzik, ezért élvezem mikor rendezhetem a boltot, és dönthettek mi hol legyen. Viszont képes vagyok hibázni. Látom ezeket, és tudom ezen is miképpen javítsak. Bár eddig nem terveztem jegyzetelni, úgy érzem eljött az ideje. Meglátjuk mi sül ki a mostani időszakból. Több szálon is vannak ötleteim.
Megint a fránya érzelmek. Nem jók, és nem a hiány volt a bajom. Sokkal inkább, hogy csalódást okoztam. Ez az alárendelt – domináns gondolkodás érdekes, de tetszik, hogy így érzek. Kicsit olyan, mintha oda adhatnám a vezetést, és élvezhetném a szertelenségem. Viszont, ma megint látszott nem tudok fokuszálni. A memóriám nagyjából egy jól megtermett aranyhalhoz hasonlít. Ebből is elegem lett, és ezen is változtatni akarok. Ha kell kicseszett memóriakártyákkal, de valamit tennem kell. Simán elfelejtek valamit egy perc után. Meg basszus, nem tudok három dolgot megjegyezni két percre. Eltértem. Akartam ma látni, de végül jobb is volt, hogy nem. Nem igazán változnak, de jobban kezelhetővé válnak, és talán tudom alakítani. Az hogy ez az egész bennem kicsit sem logikus, az agyamra megy. Próbálom megértetni magammal, hogy ez nem az amit hiszek. Ez megy kb. két percig. Sajnos, ha valakit megszeretek az egy életre szól. Nem, ez nem azt jelenti, mindent folytatnék, de amit lehet igenis megtennék neki. Amíg a józan ész engedi. Ahogy most sem vagyok elvakult, ez nem így megy. Csak tudom, ami erőmből telne, még Tina-ért is megtenném. Most is megvannak bennem az érzelmek, szerintem azok nem tűnnek el. Csak több lesz, és már erősebb lesz más érzelem. Sőt a szerelem is fakul, de attól még ott van, és ott is lesz. Szerencséd van, vagy elhalványul, de benned lesz a vágy egy ölelésre… Idővel újra. Innen nézve érthető, hogy miért léptem hátra, és közben bármit megteszek neki. Kifakul majd…
Még két dolog maradt. Egyik, hogy végre találtam DubaiRudit. Oké, csak pisztáciás TúróRudit-t. Jelentem meglepően finom. A képen is ez van a kezemben. Meg is ettem őket. Másik, voltam a Könyvszerkér-nél, s találtam könyvet. Nem nem mindig szoktam. Ma Jim Morrison – Indián varázsló-jával lettem gazdagabb. Végre verses kötet, ezek azok amiből többet kéne vennem. Kortás, és klasszikus témában is. Majd lassan alakul majd.
