Családi vevő
Ma azért már kicsit jobb nap volt. Történtek dolog, így kicsit tudok mesélni, s gondolatokat megosztani. Ma volt anyum szülinapja, nem volt semmi extra, csak jól éreztük magunkat. Neki talán így volt igazán jó. Egy hét után újra láthatta az unokáit, jót ettünk. Kicsit játszottunk a csajokkal is. Kezdem érezni mennyire befelé fordultam eddig, s mennyi dologról maradtam le. Nem egycsapásra, de ez is változik. Mások lettek fontosak. Sőt mindent úgy alakítok, hogy ezeken a napokon ne kelljen nagyon másra figyelnem. Jobb ott lenni, s tudom; hamarosan kevesebb időm lesz rá.
A napló viszont végre elindult a változás útján. Ezt talán csak én érzem egyenlőre. Más szabadon írok. Csak mesélek, és ezt élvezem. Így jó írni, ez hiányzott. Nem dokumentálni akarok, nem megfelelni, vagy kiadni magamból. Csak mesélni, arról amit megélek, és érzek. Egy rossz részem van, hogy így néha érzékeny részek is lesznek. Bár nem ma.
Napom legjobb része volt, hogy a cicás néni megtalált Messenger-en, így tudunk beszélgetni. Igen, tényleg ennyire fontosak nekem a vevők… Nem mindenkit engednék ennyire közel, de sokan vannak. No, érzem rajta, hogy még mindig félt engem, és ez nagyon jó érzés. A tudat, hogy vannak akiknek fontos vagyok. Tudom, el kellene mennem, akkor pár hét és én is borostyán emlék lennek, de nem ott vagyunk. Az itt, és most a fontos. Tudod, megélni a pillanatot. Ezt most nagyon jó megélni. Továbbra is úgy hiszem, hogy Ica néni LMBTQ érintett, bár azt nem tudom milyen értelemben.
A testem köszöni alakul, minden olyan amilyen eddig. Már lassan letudok ülni, de hosszútávon még nagyon nem vagyok az igazi. Kicsit félek is a nyolc óra munkától, de a további pihenést feleslegesnek tartom. Első két hétben, biztos többet kell pihennem munka után, így szinte mindent hanyagolni fogok. Meglátjuk hogy mennek majd a dolgok. Holnap is kihívásos nap lesz, és utána is Szeged. Lesz időm kitapasztalni, hogy mennyit hogyan bírok.
Ennyi gondolat volt ma bennem. De írnom kéne, mert valami megint kimaradt. Jó, a napi is azért jött vissza, mert hüle vagyok. Bár élvezem, az oka az volt, hogy hiányolta. Természetesen azóta nem olvassa, de lesz mit, mikor újra megnéz. Muhaha! Kicsit olyan, mintha neki mesélném el a napom. Ó, akkor ő a bizalmasom?
