Halál

Mikor belépet a kocsmába senki fel sem figyelt rá. Lassan sétált a bárpulthoz. Igazából lett volna dolga, de most nagyobb ügyben járt el. Egy rég esedékes zsoldos kellet elkapni. Végre eljött, az ő ideje. Lassan ötszáz éve volt a nyomában, és érezte most végre övé lehet.
Mindketten varázslók voltak. Rengeteg évvel ezelőtt már egyszer eljött érte. Mikor megpillantotta megbabonázta. Nem tudta teljesíteni a feladatát. Évekig együtt rótták a végtelen mezőket, és erdöket. Számtalan nagy csatát megéltek. Míg ő a dolgát tette, párja hőssé vált. Legyőzhetetlen boszorkány. Így telt el egy évszázad. Aztán ráuntak. Érthető volt, nem is látta más őt. Ő csak az árnyék. A folt aki elvisz, és többé nem létezel. Kivéve neki, neki csak egy kaland volt. Megszeretni a Halált, és eldobni. Csakhogy nem bírta elragadni. Egészen eddig.

Egymásra néztek a zsúfolt helységben. Déméter most is szépséges volt. Mióta el kellet volna ragadnia nem öregedett. Mindenki azt hitte ennyire nagy boszorkány. Nem is igyekezett ezt cáfolni. Most csak ült, pár másik zsoldos körülötte. Szemébe nézett a Halálnak, és elindult kifelé az épületből, hogy az utolsó csatáját is megvívja. Tudta, hogy vesztes küzdelem, viszont nem bírta még ennyi idő után sem elengedni az életet.

Nézte a Halál ébenfekete szemét, sötét bőre majdnem fekete volt. Éjjel szinte teljesen láthatatlan. Ő tudta ott van. Mindig is érezte őt. Közelebb lépett hozzá. Amint megérintette tudta, hogy elveszett. Elakad a lélegzete, bőre most is mint az ébenfa. Az izmok táncoltak ujjai alatt. Halál, ha lélegezne, biztosan elfúlt volna. Déméter hozzá simult. Várta mi fog történni. Karcsú teste tejesen egybeolvadt a férfiéval. Csak arra gondolt, hogy szeretné újra érezni. Az ébenfa keménységet magában. Halál köré fektette fekete köpenyét. Mikor kinyitotta a szemét, már a férfi hajlékán voltak. A túlvilág palotája. Fekete márvány volt mindenhol, csend és nyugalom volt. Egyetlen dolog törte meg az egyhangúságot. Egy ágy a szobában. Halál oda vitte.

Tervei voltak még Déméterrel. Ilyen könnyen nem engedi el. Úgy érezte a legnagyobb bosszú az lenne, ha istennővé tenné. Örök életre ítéli, de halandókhoz nem csatlakozhat immár. Így egyszerre lehet övé, és teljesítheti be amit már régen megkellet volna tennie. Az utolsó este esendő emberként élő nőként szépséges volt. Déméter tudta, hogy itt a vége, így elengedte magát. A végül a Halál magjait érezte magában. Hatalmasra nyílt a szeme. Ekkor értette meg, már nem halandó. Istennő lett, egy örökkévaló oldalán. Mosolygott, és várta mit tartogat neki a jövő, most hogy meghalt. A Halál már nem jöhet érte. Megértette a tudást is Thanatos a férje lett. Ősi mondák után tudta, gyereket vár. Betöltötte végzetét, termékenység istennője lett.