Első transz emlékem
2025. január 19., vasárnap 18:43
HRT 440 nap
Az első emlékem a transzneműségről, mikor 2001-ben olvastam a Mesemaraton-t. Ez még nyolcadikban volt, épp elmúltam tizenöt éves. Akkor azt gondoltam, hogy de jó lenne, ha velem is valaki ezt tenné. Ez volt az a pillanat, amire emlékszem, arra is, hogy senkinek nem mondtam el, hogy ezt szeretném. Sajnos, arra nem emlékszem, hogy végül miért nyomtam el magamban.
Visszaolvasva érdekes ez a részlet. Egyáltalán nem finom, és kedves. Az emlékeimben mégis úgy él, mintha ez egy egyszerű kis vágás és öltés lenne. Sőt, mi több, nővé vált az emberünk, teljesen. Erről pedig szó nincs.
Azt a részt kikerestem, itt el is tudod olvasni. Ez az én első élményem…
"Rossz Arc lehúzta a nadrágot az ájultról. Előkészítette apró homloklámpását és szerszámait. A dunsztost is úgy helyezte el, hogy kéznél legyen a szuvenír fogadásához.
Megfent szikéjén bucskázott a lámpafény.
Lássuk csak, dünnyögte a sebész. A szóban forgó szerv hármas tagoltságú, igaz, ebből ketten egy zsákban szoronganak (ha szoronganak, mert léteznek túlméretezett zsákok is, ezekben rophatnák is).
Rossz Arc átszellemülten dolgozott. Mert eskü alatt megfogadta, nem vesztegette idejét nassolással. Teljes egészében, egyetlen fürtben eltávolította a hármas tagoltságú szervet. Amikor lámpása fényénél megvizsgálta, halvány gyanú fogta el, hátha tévedett. A navaho törzsfőnök átkutatása óta tenyerében hordozta a nagyjábóli méretet. Most egy pillanatra kicsinyellte a szuvenírt az emlékezés tükrében. Aztán eszébe jutott, hogy ezen szerv meglehetősen kiszolgáltatott oly dőreségeknek, mint az éghajlat, az időjárás, a hőmérséklet. Vérnyomás, lelki állapot, a földnek a holdhoz (vagy a naphoz) képest elfoglalt helyzete és az ár-apály viszonyok. Az emléktárgy csobbant a formalinban.
Rossz Arc befűzte tűjét, elharapta a cérna végét, és szaporán öltögetni kezdett. Holdfényes, csendes éj volt, zavartalan.
Rossz Arc bevégezte bosszúját, s hirtelen kedve szottyant tréfát űzni. A seb közepe táján felfüggesztette az öltögetést. Elharapta a cérnát, majd a másik végen is alkalmazott néhány varratot. A középütt képződött folytonossági hiányt kaján mosollyal kissé elmélyítette, aztán pár méternyi gézcsíkkal betamponálta.
Szinte végzett. Alkalmazott még kevésnyi vérzéscsillapító sprayt, majd plasztikus sebfedővel leecsetelte művét, és még egyszer megszemlélte.
Gyönyörűnek találta. A vérzés megszűnt, a sebszélek összefeküdtek.
– Kicsi cicus – suttogta a sebész. Elcsomagolta szerszámait, felöltőztette páciensét, majd halkan vihorászva, hóna alatt a dunsztossal, eltávozott. A gondosan hibernált személy ott maradt a bokor aljában.
[…]
A megfelelő módon hibernált Gille Barry ébredezett a bokor ölén. Nagyokat nyögve megtapogatta sajgó fejét. Feltekintett a lombok között csillagló égboltra, és megállapította, hogy fekszik.
Nocsak, gondolta.
Aztán ráeszmélt, hogy máshol is fáj. Élesen, hidegen.
Benyúlt a nadrágjába:
Nem hitt a kezének.
Felpattant, beletépett a hajába. Ugrándozott.
És kiáltott: – CSODA TÖRTÉNT! ISTENEM! CSODÁT TETTÉL KÖSZÖNÖM!
Gille Barry futásnak eredt. Nehezen szedte a levegőt, az öröm (érthető módon) kifullasztotta."
Címkék: napló, este, gondolatok, könyv, idézet
Adatok: ⚖ Súly (kg): 71,95, 😴 Alvás (óra): 6:10, 🚶♀️ Lépések: 4 150, 🛋 Olvasás (oldal): 20, 🍽 Étel (kalc): 1 400, 📖 Könyv: Fábián Janka – Julie Könyvkuckója, 🔢 Szavak: 435, 🤸♀️ Mozgás (kalc): 190
Időjárás: ☁️ 1 / -2 °C
☀️ Napkelte: 7:31 Napnyugta: 16:30
Holdfázis: 🌖 Fogyó hold
Hely: 47.668526, 17.658552
Értékelés: ★★★☆☆

