Magányosan sétáló macska

HRT 495 nap

Ma is rövid leszek, mert a busz nem túl kedves velem. Nem is fogok kitérni semmire, csak a két nagyon pozitív élményem mesélem el. Egyébként semmi nem volt délelőtt. Szokásos rutin volt csak, pihentem és tornáztam is. Ennyi.

Mikor beértem már tudtam, hogy Vera-nak elmondom, őt szeretném, hogy a műtétnél velem legyen. Elmondtam, s kis híján el is sirtam magam. Annyira jó volt elmondani neki, hogy ő volt az első aki minden feltétel nélkül elfogadott. Máig imádok a monitorra nézni, s látni a nevem. Ő írta be nekem. Ahogy telt a nap, Hajni is mondta, ha szeretném elkisér. Nem úgy reagáltam, ahogy éreztem magam. Mivel előtte beszéltem Vera-val. Azért ez nagyon jól esett, tudni lejönnének velem, s vigyáznának rám. Sokkal nagyobb biztonságban érzem magam, hogy biztosan lesz velem valaki. Ráadásul olyan ember akiben teljesen megbízom. Végül Vera vagy Hajni lesz is a kisérőm, tudom jó kezekben leszek. Most megkérdeznéd nem tudnék dönteni ki jöjjön. Szerencsére van még idő addig, s még a pontos idő sincs meg.

Másik nagyon szuper élményem Gina-tól kaptam. Elmondtam neki, amit tegnap írtam. Aztán rákérdeztem, jó vagy rossz hír, hogy vele szeretnék menni? A válasza volt a napom cseresznyéje a habon. Egyetlen mondat: Mit ér az egész egy kisállat nélkül? Annyira jó, hogy a cicás gazdás dologgal reagált. Utána megmasszíroztam kicsit. Féltem közben, de sajnáltam, hogy nem volt több. Bár én mindig kicsit megdermedek mikor a személyes terébe enged. Talán azért mert annyira szeretek ott. Ahh, tényleg olyan vagyok, mint egy rossz macska. Az biztossá vált, hogy a közeljövőben nem válnak el útjaink. Közelebb viszont nem szeretnék kerülni, mert elveszteni nagyon fájna. Ez pedig mindenképpen meg fog történni. Élvezem a magányosan sétáló macska szerepét, aki akkor bújik oda hozzá, ha kedve van.