Ellopott barátok

HRT 536 nap

Egész ritkán van, hogy nincs kedvem írni. Ami egybe esik a pocsék kevem időpontjával. Ez a nap is ilyen. Esik, a busz is utolsó pillanatos. Alig van időm megírni a bejegyzést, akkor meg minek. Egy dologért teszem már meg, hogy legalább egy keveset írjak, hogy ennyi napja megtettem nem ma fogom egy szar nap miatt kihagyni.

Reggel tényleg jól keltem, utána a pihenés is jó volt. A nap mégis el szaródott. Zsu-val beszélgettem reggel, a blogot fejeztem be. Másra nem is jutott időm. Ó igen, megkaptam a pszichiáteri papírom is. Nem viccelek három sort írt összvissz a nő. Lényegében most egy adag papírom van arról, hogy nem vagyok bolond. Bárki ezek után azt mondja menjek dokihoz elmondhatom, már négyen is épnek mondanak. Ez legalább jó. Utána egészen könnyen elintéztem az endokrinológust. Igaz, így a hatodikám nagyon sűrű lesz. Bank, pszichiátria, endokrinológia. Viszont talán időben is tudok hazaérni. Ezzel vége is lett a délelőttnek. Szettben maradtam az overálnál, most már két napja egyfolytában abban vagyok. Jól esik, kicsit feszült is vagyok, de valamiért szükségét is érzem. Kényelmesebb.

Bent egyből kassza, helyre is tett a dolog. Aztán ebédszünetemben lehaltak a kasszák. Elsőnek húsz percre, aztán újra. Érezhetően kicsit szétesett a napunk. Ma megint kicsit, olyan volt mintha mindent tudnom kéne. Vagy minden baj lenne. Én kérésemre ötkor eszem. Nem ragaszkodom ehhez, de ekkor érdemes. Előbb nem lehet, utána meg már nagyon közel lenne a hét órási kenéshez. Amihez viszont ragaszkodom. Észrevettem, hogy jobban hat a Divi mikor a tizenkétórát félóra eltéréssel csinálom. Tudom, ez gáz mindenkinek, s máig szarul érzem magam mikor kimegyek. Egyébként nem szoktam semmilyen szünetet tartani. Egy harminctól az ötös kajámig kassza, utána csak hétkor mikor kenek. Különben végig bent vagyok. Se kávé, se cigi, se pisi.

Nagyjából ennyi volt ma. Nem volt jó nap, az is lassan telt. Úgy érzem egyre inkább süllyedek a gödörben, és fogalmam nincs hogyan juthatnék ki belőle. Változtatnom kell, nagyon sok dolgon, azt csak remélem, hogy ez nem megy a munkám rovására…