Sok nincstelenség

HRT 545 nap

Mai napot jellemeznem kéne, egy szétesett zavart macskára hasonlítottam. Sehol nem találtam a helyem. Írtam két mesét, és csak rosszabb lett minden. Valahogy nem akartam eltalálni mit kéne csinálni. Bár nagyon nem akartam, az sokat segített, hogy bementem Győrbe.

Reggel még úgy voltam. Oké, már akkor is sehogy. Nem tudom mit várok magamtól, vagy másoktól. Kezdem minden tettem megkérdőjelezni, azt is éppen mit akarok. Mindenesetre kicsit pakoltam, többször próbáltam pihenni, ami nem ment. Valaki mindig zajongott. Feladva inkább tévéztem kicsit. Ma az ebédem is én csináltam. Mikor én készítek magamnak valamit, vagy veszek már figyelek arra ne legyen benne hús. Szóval, félig vega vagyok. Másik felét hamarosan akarom tesztelni, hogy magamra főzök. Ötleteim vannak, de még sok olvasnivalóm van, és ki kell találnom hogyan hozzam össze. Közben azért a figyelmem is igyekszem javítani. Meg úgy mindenen próbálok javítani.

Aztán délbe kiderült, hogy be kell mennem Győrbe. Nem volt sok kedvem, választásom viszont nem volt. Keveset voltam csak bent. Mikor kiderült most is igazolódott, hogy a hirtelen változásokat nem tudom kezelni. Érdekes, mert mikor hirtelen problémába ütközőm akkor meg felpörgők. Lehet, mert ezt lebeszéltem, s mást vártam az emberektől. Már sokkal jobban kezeltem, csak kicsit befagytam és nem értettem. Aztán megoldottam. Utána már gyorsan kitaláltam mit csináljak. Bent már nem várok semmit, nem számítok semmire, így igazán nem tud sok dolog kizökkenteni. Tényleg megtanultam, hogy lehetek céltábla, vagy a mozgatható ember. Inkább azt kell látni benne, hogy legalább tudják ott vagyok, s vagyok annyira jó, hogy oda raknak. Vagy nem, de inkább optimista vagyok.
A szettem végül nagyon bejött. Egy teljesen újat csináltam. A rózsaszín póló, hozzá egy szürke kardigán. Nadrágnak egy leggings, ami valójában csak aláöltözet. Fekete cipő, cicás kalap és táska. Mikor itthon leszálltam a buszról jöttem rá mennyire jól éreztem magam benne. Gondolkoztam, hogy vennék-e fel szoknyát. Szeretem a szoknyákat, de nem hozzám tartoznak. A legrövidebb is biztosan térd alatt lenne, de a maxiba vagyok beleszeretve. Nem szeretem mutogatni a csupasz lábam. Itthon még tévéztem, olvastam is, aztán ment aztán esti rutni.

Már nem értem miért írom az érzelmeket. Elismerem, hogy nagyon hullámzik. Hiába írtam két mesét is, nem hiányzott. Egyszerűen csak… Fogalmam nincs. Azt éreztem találkozni szeretnék, hogy kimondjam amit leírtam. Tegnap este még a felolvasást is folytattam. Tényleg nem értem, semmit. Érzem mennyire szánalmas vagyok. Jó, ha tényleg cica lehetnék, mint McGalagony akkor cuki lenne, de így.
Első történet már tegnap a fejemben volt, majdnem teljesen kialakult, de csak ma írtam le a Kikötött vágyak inkább egy tapogatózás volt. Egyre inkább érzem hogyan írjak úgy hogy egyszerre legyek mindkét nemben. Jó valójában egyszerű, csak még nem érzem az arányokat. Jó volt úgy megírni, hogy lelkileg egy domináns (legyen pasis) szereplő van, testileg viszont nő. Amit hibának érzek, hogy nem tudtam jól elég erőszakos lenni. Ebben a történetben viszont már feltűnik az aszexualitás is.
A másik mese délutáni. Az Első ital talán a harmadik vagy negyedik találkozás története. Ez már könyv szerűen van megírva. Mind a két történet a Miraverse része. Most végre beleírhattam, hogy van varázslat. Ez nem direkt varázslat, inkább passzív. Segít a karaktereknek, szebb lesz a pillanat, vagy rosszabb. A varázslat csintalan. Ebben a történetben kétszer is megjelenik. Az, hogy Hél legyen már régen terveztem, nem ezen a néven fogja hívni, de utalás többször lesz rá. Sőt, derülnek ki majd dolgok. Ennek a történetnek van alapja, de szinte semmi nem így volt.
Két mese után is úgy éreztem magam, mintha csak gyomron vágtak volna. Egyfolytában vártam valamit, bármit ami kizökkent. Aztán rájöttem milyen lehet ez az egész a másik félnek, s eldöntöttem, hogy többet nem szólok senkinek, hogy írtam, vagy tettem ki valamit. Nem szeretném, hogy más legyen a történet íze, mint aminek szántam. Most is egy erotikust akartam írni, mert vágytam valami ilyen dologra. A délután viszont a jól ismert kényelmes világom kellet. Nem vagyok elégedett egyikkel sem, de szeretném tovább írni ezt a történetet. Egyenlőre nem lineárisan.

Képen az ebédem van, ma egyébként semmi húst nem ettem. Erre tudatosan figyeltem. A legfurább elhagyni a felvágottakat, nem hiányoznak, csak érdekes. A rántotta négy tojásból, egy kis kaliforniai paprikából, mozzarella sajtból, hagymából és kevés tömlős sajtból készült.