Mi a szerepük?

SRS -23 nap

Mai napom lényegében a színházról szólt. Arra készültem, és azt élveztem. Nem nagyon fogok másról mesélni. A szokásos kérdés is jön, de… Már tudom mit szeretnék ott kifejteni. Azt sajnálom, hogy pár dolgot ki kell hagynom, de az már megszokott, és nem szorosan kapcsolódik a naplóhoz. Ami van az meg nem változott, csak csendben megmaradt. Én meg maradtam a hűséges játszótárs.

Reggel fejfájósan keltem. Szinte azonnal vissza is feküdtem, de nem lett jobb. Reggeli, aztán néztem ezt-azt. A fejem nem sokat javult. A fürdés viszont igazán jól eset. Kezdem érezni, hogy a hajam túl sok, és túl hosszú, hogy minden fürdésnél megmossam. Ettől még ezt fogom folytani, mert hálás érte. Utána ettem, rizottót természetesen. Annyira finom. Jó tudni, hogy ilyeneket is el tudok készíteni. Elkezdtem készülődni, s majdnem elfelejtettem borotválkozni. Időben végeztem. Szettre ide azért komolyabbat akartam, szürke Non+ overál lett, a pink felsőmmel, és fekete bakanccsal. Egyszerűen most így éreztem önmagamnak magam.
Beérve még volt egy órám, így ittam egy kólát, és olvastam kicsit. Végre jutott rá időm. Aztán mentem találkozni Gina-val. Azonnal meg is kapta a axolotl, jó volt látni mennyire tettszik neki. Aranyos állatok, de maradok a rókáknál. Bementünk, kötelezően eladtuk a kabátot. Szerinte pénzlehúzás, én nem hiszem ebből lenne a bevétel. A helyünkön a tökfejet is megkapta. Jó, kicsit elhalmoztam, de szembejöttek a dolgok. Akkor már kellet. Az Evita-t néztük. Igen, a Webber-est. Nagyon, nagyon jó volt. Nekem Che szerepében Szemenyei János volt a kedvencem. De ez más szint, mint a kis terem. Három óra volt, de inkább a felének éreztem. Abban megegyezünk, hogy folytatjuk a kulturális kalandozásainkat. Sajnos, csak szeptembertől… Viszont kiterjesztjük a dolgokat színházon és városon kívülre is. Persze, ahhoz olyan darab is kell. Ez még a jövő, de örülök, hogy havonta egyszer elszabadulunk, és kikapcsolunk majd. Előadás után, kicsit beszélgettünk. Most valahogy pont ennyi kellet. Egyikünk sem volt a legjobb formában. Nem panaszkodom, jó délután volt, és jóléreztem magam. Sőt, kicsit el is bódított a második felvonás alatt a légkondi…

Mit sem változik a kérdés: Mit gondolok, vagy érzek a műtétről? Ma egy dolog volt ami meghatározta ezt a kérdést. A női mosdó. Míg a Bohém tanyán ez nem volt gond. Nagyon szép ott. A színház már más volt. Egyrészt én többet vártam tőle, másrészt kicsit féltem. Jogosan, de atrocitás nem ért. Csak elmenekültek előttem, és mögöttem is voltak fura foszlányok. Inkább fülem-farkam behúzva vártam a sorom. Utána kimentem, nagy lépés volt nekem, hogy oda bemerészkedtem. Ezek a helyek ahol nem lehetsz más csak nő. Ezért is volt fontos nekem.
Na, a gondolat. Egyik bajom pont ez, hogy a műtét után teljesen felejtős a pasi mosdó. Ezt inkább higgyétek el nekem. A női sem mindig lesz opció, főleg az első fél év környékén. Azt nem tudom kifelé mennyire vagyok hihető (passing), bevallom többieket megkérdezni félek. Nem akarom azt hallani, hogy nem mindig. A buborékom addig jó, míg hiszem, és tudom ki vagyok. Mikor a kétkedés magja megjelenik nehéz kigyomlálni, mint a majomkenyérfát. Ettől még a műtétet akarom, nagyon. Csak annyira zavaró, hogy előfordulhat, hogy nem tudok majd sehova menni. Én a nőiben érzem jól magam. Oda tartozom, de ezt másoknak is érteni kell. Egyébként, nem vágyom a maszturbációt. Már szinte teljesen kezd újra eltűnni a nemi vágy. Csak arra vágyom a másikkal lehessek, egy partnerre akihez bújhatok, de nem kell belém hatoljon. Ja, tudom szép remények.