A vérem nemi

SRS -24 nap

Annyira gondolkodtam valamin, hogy mostanra elfelejtettem. Azt hiszem ma a múltat, és a jövőt fogom körbejárni, a nap leírása után. Ma ennyi lenne az előszó, ami máig nem tudom miért van, de lelkesen megírom minden alkalommal. Valaki rájön, hogy miért csinálom jelezzen.

Reggel időben keltem, megint ébresztő nélkül. Napközben viszont fáradtabb leszek. Még így is jó volt nyugiban egy kávé, utána már keltek Zigi-ék, és elindult a nap. Egészen hisztis volt ma, így mikor kicsit visszafeküdtem, felébredtem rá. Úgy döntöttem, hogy akkor most elkapom, és beszélgetek vele. Szerepjátékot szerettem volna, de mást gondolt ő. Hagytam had vigye a beszélgetést, nem vártam a naptól semmit. Építkezem, ez később fog beérni. Az biztos, hogy ittunk egy forrócsokit, közben elvoltunk ketten. Utóbb kiderült, hogy élvezte, mert még sok dolgot szeretne velem megbeszélni. Utána én mente is a buszra, hogy a nemi betegségszűrésre. Beértem, mondtam is, hogy mit szeretnék. Mindenki nagyon rendes és kedves volt a SynLab-ban. Kiderült, hogy teljesen feleslegesen tartottam vissza a vizeletem, mert minden vizsgálat vérből kimutatható. Boldog voltam, de egy hét és tudni fogom mi a helyzet. Busz fordultával haza is jöttem. Ettem a többiekkel, és pihentem. Meglepett, sokkal fáradtabb vagyok mint hittem. Igazából nem is annyira fizikailag. Kezd azért leülepedni bennem. Már szinte mindent megcsináltam ami kell az utazás előtt. Még van három hetem, hogy eszembe jusson amit elfelejtek. A kéz fertőtlenítő az egyik ilyen. A többi majd jön. Este felé neki álltam a rizottómnak, Zsu azért segített, jó volt. Ezeket így nem tudtam volna megcsinálni. Finom lett, s pár napra lett kajám is. Közben horgoltam, haladtam is vele, még maradok a láncszemeknél, amíg meg nem unom. Még tévézek, olvasok kicsit aztán alszom. Holnapot várom már.

Változatlanul: Mit érzek, vagy gondolok a műtétről? Ma inkább a múlton, és a jövőn gondolkodtam. A jövő egyszerűbb, mert már mondtam róla ezt azt. Ez most sem változott, mert tudom mi jelenet az egész. Ami eszembe jutott, hogy mi lesz velem. Én milyen leszek évek múlva. A legrosszabb forgatókönyv volt fontos. Az első ami aztán érdekesen eszembe jutott, hogy egy hitelt hogyan érdemes felvenni. Akkor, ha a hitel futam idején túl mutat a dolog. Azaz, ha nekem akkor is jó lesz, mikor 2032-ben lejár a hitelem, 48 évesen. Itt már tényleg elkezdtem a legrosszabbra gondolni, és az mennyire lenne az. Hét év alatt rettenetesen sok minden történhet. A talán a legfélelmetesebb, hogy egyedül maradok, és nem tudom magam megélni. Csak létezni fogok valahol egy munkában, és nem találni a helyem. Ez lenne a vége. A kérdés, hogy akkor is tudnám azt mondani, hogy megérte. Ez egyetlen dolgon fog múlni, hogy nőkét tudok akkor élni. Említettem a világ épp nem arra tart, de reménykedem. Mert, ha Emese leszek akkor is, mindegy mennyire egyedül, nem a műtétet fogom bánni. Ebben biztos vagyok. A jövő azt hiszem ezzel lezárt, hacsak nem jön más gondolat.
A múlt már más. Azon gondolkoztam, hogy mit tettem volna másképpen, ha valamit tudok. Bármit megtehetek. Egyáltalán mikor tudatosult bennem a dolog? Ezek nehéz kérdések, és teljes válaszaim nincsenek is. A mosdós csepe éríntős emlékek az elsők amiben biztos vagyok, ez 10-11 éves korom körül lehetett. Arra nem fogom megtalálni a válasz, hogy mikor volt az első gondolatom, hogy bár nő lehetnék. Abban biztos vagyok, nagyon sokszor úgy aludtam el, azt képzeltem nőként ébredek. Igazán ez, Tina-val mikor voltam akkor kapott erőre. Onnan tudom biztosan, de akkor már 20 éves voltam. Egyébként pont abban az időben mikor a legtöbben rájönnek. Csak én nem tudtam, hogy ez lehetséges. Meg valljuk meg, az én csökött agyam nem tudta elhinni, lehetek nőies. Még attól is igyekeztem eltávolodni apámra hasonlítsak. Ettől még egészen jól ment néha. Voltak az életemnek sötét részei. Akkor abban a négy évben valami máshogy alakul, akkor sem hiszem nagyon más lenne. Túl korai volt, még nem készült fel rá az ország. Jó öt év volt, mire valami elindult. A múltat már nem szeretném bolygatni, lezártnak tekintem. Hamarosan, teljesen szeretném elengedni, és keveset beszélni róla. Új fejezet jön, ami valójában már másfél éve tart. Akkor új könyv, amiben már más vagyok. Amiben nem kell álmodoznom…