Kalandom előtt

SRS mai nap

Megérkeztem a klinikára. Bár ez sem volt minden kalandtól mentes. Azért jól érzem magam, és kedves mindenki. A szállást is időben elhagytam. Gyorsan mesélek is. Ma azért van korán a napló, mert műtét után már nem hiszem tudok majd írni.

Reggel többször is keltem, de végig aludta az estét. Csak az utolsó másfél óra volt nehezebb. Inni már nem nagyon ittam. Enni meg tilos, nem mintha bírnék. Így mentem le a ház elé várni a taxim. Szegényen látszott, hogy nem engem várt, de azért kedves volt. A bejárat előtt vettem egy nagy levegőt, s bejöttem. Minden simán ment, kicsit kellet csak várnom.
Ekkor jöttek meg, akiket alig akartam elengedni a parkolóban véletlenül. Úgy hiszem, a csajnak is SRS műtéte volt, de valami lehetett utána. Két dolog zavart nagyon, egyik, hogy a szülei semmit nem segítettek neki, csak aggódva néha odanéztek. A másik, hogy nem láttam azt a tisztaságot, amit én egy ilyen műtét után várnék. Ezt biztos látnom kellet, hogy pár dolgot megértsek, s jobban vigyázzak magamra mint eddig hittem.
Utána feljöttem a szobámba, s kiderült, hogy egyedül leszek a kétágyasban. Még nem tudom ez mennyire lesz jó, de még a folyosón is egyedül leszek. Berendezkedtem tévét néztem, kicsit el is bólintottam. Most egészen otthonos.

Ma már nincs kérdés, teljesen okafogyott. Itt lenni viszont érdekes. A neheze most kezdődik majd. Már gondolkoztam mi legyen az új főcím, de nem tudom. Máshogy fognak telni a napok. Bár a hormonterápia folytatódik, már nem klasszikusan az lesz. Inkább hormonpótlás. Ezt még nem tudom. Az biztos most is, hogy nem akarom a péniszem. Annyira sok dolog van amiben akadályozott. Igaz, hogy kaptam jó dolgokat is, de összességében inkább fájdalmat. Mióta tudom elfogadtam a nemi identitásom sokkal jobban, és boldogabban élek. Ez lesz a következő lépés, ami felé bátran lépek.