Lehetetlen érzelmek

HRT 528 nap

Tegnap este született még egy mese. Az, és mai arra késztetett, hogy elgondolkodjak az érzelmeimen. Az biztos, hogy nagyon máshogy érzek. Az elején tényleg nagyon hasonló, mint régen. Aztán kezd változni, valami más lett bennem. Lehet én is akartam, lehet egyszerűen az, hogy nőként tekintek magamra azt is hozza magával, a társadalmi sztereotípiákat is felvegyem. Nem tudom. Vannak még új érzelmek is. Régen a féltékenységet simán leráztam, most szinte vak vagyok tőle. A józan eszem most is megvan, csak az érzés attól még ott van. Fogalmam nincs mit kezdjek vele, totál hülyeség ez az érzés. Tudom kezelni, és tudom, hogy ez nem normális. Már akkor sejtettem, hogy sokkal több érzésem lesz, mikor egy hónap után érezni kezdem. Azért a most minden kis érzelmen sírnék is sok nekem. Érzem még sokáig kell tanulnom hogyan kezeljem az érzelmeim. Akire most irányul remélem nem haragszik, de így tudok tanulni. Már tegnap is gondolkodtam, hogy ezt megbeszéljem vele. Mikor az érzelmeim épp nem akarnak belőlem fúriát csinálni, tudom hogy nincs értelme. Tudom, hogy elkell irányítanom az érzéseim. Igyekszem. Remélem hamarosan lecseng a erős része. Onnan már valamennyire értelmes ember leszek. Lényeg, hogy amit csinálok az nem a józan én. Inkább tudatalatti dolog. Itt a mesékre gondolok. Ott nincs bennem fék, ami jön azt írom.

Tegnap így írtam meg a Fent nálad-ot. Könnyű volt megírni, de nehéz volt kimondani. Elsőnek írtam nőként magamról erotikusban. Nem is volt fontos a másik fél. Csak azt akartam, hogy érzelmileg olyan legyen akivel megmerem tenni és bízom benne. Írás közben is tudtam, ez csak a gondolat nekem milyen lenne egy leszbikus kapcsolat. Ezt akartam tudni. Elismerem, hogy róla mintáztam a párt. Viszont miközben írtam egyszer sem láttam magam előtt őt. Egy tetoválást sem említettem, pedig fontos részlet lett volna. Ezért sem értem magam. Nem vágyom a csókjára. Őt kedvelem, a személyiségét. Szerintem abba vagyok szerelmes. A többi érzelem abból jöhet, hogy félek elveszítem mikor párja lesz. Minden írásom lénygében ezért születik.

A másik mese az Esőcsepp. Rég terveztem, hogy a két univerzumot összeillesztem. Nem akartam Mira-t Gina nélkül hagyni. Tudtam, hogy elvileg nem működik a két világ egy helyen, s időben. Ennek feloldása volt ez a történet. Míg velem is volt, addig a lányunk anyjának fiatalabb változatát találtam meg. A Miraversum lényege, hogy van benne varázslat. Ezért is ugyanaz a név. Ez a történet viszont ennél sokkal több. Ebben is csak a személyiség miatt került be ő. Azt szeretem, és erre volt szükségem. Tovább vinni. Adott testet a páromnak. Biztos vagyok, utána is folytatni fogom, és idővel el fog változni, de sok része megmarad. A történet lényege, itt a látomás. A nagy kérdés, hogy Mira természeténél fogva leszbikus, vagy a mintát követi. Erről szól ez a történet. A kis jelentek számomra megnyugvások, elképzelt tökéletességek. Nem létezhetnek. Ezért mese mindegyik. Azt is biztos, valószínűbb nem fog megtörténni semmi amit mostanában írok. Sem vele, sem mással. Az élet nem ilyen szép…