Ketten a bárban

HRT 537 nap

Előszóban a mai nap… Vártam, aludtam, vártam, fürödtem, vártam, színházba voltam, beszélgettem s már nincs meg a szériám józanságban. Az, hogy megérte-e nem kérdés. Mivel ez nem kimondottan tev volt, csak igyekezem elkerülni. Ami lényeges, hogy továbbra sem tervezek inni. Talán csak így vele.

Reggel keltem, elintéztem amit kellet. Aztán pihentem, ami nem ment. Újra az egész, Zsu-val beszélgetés. Ebédem nagyon jó lett. A saliban volt eredetileg tofu és joghurt. Most tettem hozzá banánt és sajtot. Tényleg egész lett, de szerintem még paradicsomot elbírna. Mellé megettem kicsit, s dézsmáltam is. Utána már tudtam pihenni. Felkeltem lényegében fürödtem, majd indultam is. Abban miben menjek sokat gondolkodtam. Fontosnak érzem mit közvetítek ilyenkor. Nem csak Gina-nak, hanem azoknak is akik vele látnak. Végül hozzá igazodva – bár nem ezért, feketében mentem. A táskám is a régi kék lett. Csak a sapka szürke. Smink nem volt rajtam. Úgy érzem ilyenkor látnak leginkább engem. Neki pedig ezt szeretném mutatni. Mert igen Emese vagyok, s imádok úgy menni amikor megyek valahova. Vele más, azt szeretném ne azt lássa akinek lennem kell, s lehetek. Hanem azt, aki vagyok. Jó is volt így menni.

A színház nekem érdekes volt, a Hárman a padon-t néztük. Nem volt rossz, de a Szaffi után sokszor lelassult. Így kicsit emésztve, s tudva a végét jó volt. Félidőben még simán csak hármast adok, a vége miatt négy és fél. Fél pont csak azért mert a legbátrabb befejezést merte az író meghozni. A színészek jók voltak, le a kalappal ennyi szöveget megtanulni. Sajnos, éreztem, hogy kétórás volt, de nem bántam meg. Ahogy beszéltük, s láttam Gina sem.

Utána elmentünk a Bar of Legends-be. Rá bíztam magam, tudta hogy bármit rendelhet. Rákérdezett az alkoholra, a várható válaszom volt: veled igen. Kaptam is. Nem bánom, csak azt, hogy még szívesen folytattam volna a beszélgetést. Akár nála a vodkával. Ha erre valahol lett is volna esély sem mertem volna megkérdezni. A beszélgetés viszont jó volt. Érzem, nekem kell dolgokban nyitni. Volt pár csendes pillanat, ebből egyet ki is élveztem. Az hogy a teljes figyelmét megkaptam kicsit, tényleg mindent megért.

Most sem tudom miért szeretnék annyira a közelében lenni. Nem tudom, ezek az új érzések jöttek, vagy mindig is itt voltak, csak el tudtam temeti. Másképpen érzem az érzelmeket. Megakarnám fogalmazni, akkor már nem megfelelni akarok. Nem az a célom, hogy jó pasija legyek kifelé, ezzel ellensúlyozva a fétisem. Mivel utóbbi eltűnt, nem kell mit kompenzálnom. Így most inkább magam akarok lenni. Maszk nélkül, remélve ez is elég. A bökkenő, hogy nem azért csinálom párja legyek. Itt fogyott el a gondolatom, hogy akkor mégis miért. Szeretek vele lenni, féltékeny sem a testi dolgokra vagyok. Tudom, tapasztaltam, ha valakinek párja lesz a barátok kivesznek. Ez rendjén is van. Csak túl sokszor engedtem közel embereket, hogy aztán elveszítsem őket. Ezért nem akarom bárki is legyen neki, önző dolog. Így hogy tudom ezt, tudom nem tehetek semmit. Elkezdtem élvezni a barátságot, s ennyi. Reménykedem, hogy fotózhatom majd, s addig is kicsit közelebb kerülünk. Remény hal, tudod…