Fáradtság

Eljött a harminchatodik óra is ébren. Még volt hátra a munkából négy. Mire ágyba kerülök addig akár nyolc is. Ismerem magam, tudom ilyenkor már vannak mikro alvásaim, és hallucinációim. Izgalmasnak ígérkezett a maradék időm a boltban. Természetesen csak feltöltöttem. Ez sem telt eseménytelenül, de hogy egy egész könyvtárnyi furcsaság jöjjön be ebben a pár órában igazán meglepett.

Éppen pár tésztát tettem ki, mikor pipa füst száll mellettem. Első gondolatom, hogy tűz van. Mikor oda fordultam Sherlock nézett szembe velem. Ámultam egy kicsit, majd kérdeztem miben segíthetek. Válasza összezavart, valami olyat mondott, hogy ami nincs azt vajon nem is áruljuk? Erre nagyon nem tudtam reagálni. Pipázva tovább is állt. Éreztetve velem, hogy egy kávé lehet jó lenne. Indultam is befelé. Nem viccelek két hobbitba futottam bele. Volt a kezükben gyűrű, de csak remélni tudtam, hogy nem az Egy. Kérdésük csak italokra vonatkozott, és hogy mit ajánlok második ebédre. Én megkérdeztem az az Egy Gyűrű-e. Nem értették, így nem vittem el Szarumánomhoz. Beérve már éreztem semmi nem lephet meg, de hogy egy majom ugorjon a nyakamba. Az sok volt. Annyira fáradt voltam, azt hittem igazi, így egészen élethű halál sikolyt is elengedtem. A többiek csak nevettek rajtam. Bosszúból elvittem a makit kávézni.

Mikor kimentem, az oroszlán elsétáltát már fel sem vettem. Inkább mentem rakni a csokikat. Mögöttem a kassza. Hallom valaki gluggyog, én aztán semmit nem értettem. Felnézek, űrruha benne kis emberke. Kezét mutatja, gondolom békével jött, így belecsapok. Nem értékelte. Idegesebben kezdett gluggyogoni. Megvontam a vállam, és folytattam a munkám. Aztán teljesen elgázoltak. Majdnem át ment rajtam egy római szekér. Hogy Caesar hogy került oda ma sem tudom. Úgy éreztem jobb kikerülni, így elmentem a következő adag csokiért. Egy pillanatra Esmeralda az önkiszolgáló vak szemével rám nézett, és rám kiabált, hogy tegyem vissza. Frászt kaptam, és vissza is tettem a csokit. Csak nem hagyta abba. Megdörzsöltem a szemem, negyedikre sikerült megértetnem vele a kódom, elhallgatott.

Már csak aludni akartam, de mért jön felém Galadriel. Hiába pislogtam, vagy próbáltam összeszedni magam. Ő maga volt az. Igazán az lepett meg, hogy a bolt mióta lett Középfölde. Bár erre Aragorn sem tudna válaszolni hiába lépdelt mellette. Megálltak felettem. Én leginkább Bilbónak éreztem magam. Szerencsésnek éreztem magam Galadriel társaságában. Valamit mondott, de nem tudok tünde nyelven. Gyöngyözően nevetett, majd elmentek. Én ott maradtam, mint kicsi hobbi a hallucinációival.

Vége lett a napnak. Letettem magam a székre, és elaludtam. Pár perc volt, de arra elég, hogy agyam helyre jöjjön. Összeszedtem magam átöltözem. És elindultam. Mikor visszanéztem a boltra furcsa szekrény alakja volt. A kérdés ott maradt, most vagy Narniában, vagy előbb voltam.