Elveszett érvek
SRS -19 nap
Ma csak a kérdést írom meg, mert tényleg a napomban semmi nem történt. Minden rendben ment, indultam, dolgoztam és hazajöttem. Nem tudok érdekeset mondani. Bár ezek a napok nem is azért fontosak, inkább mert gondolkozom, és így kirajzolódik mit érzek, hogy jön a nagy nap. Egy dolog volt, megjött a párna. Kisebb mint vártam, de kipróbálom, s meglájuk. Jött egy levendula illatpárna is, de annak nincs illata. Ez van…
A szokásos kérdés: Mit érzel vagy gondolom a műtétről? Ma felül kellet vizsgálnom, hogy tényleg akarom-e. Meg kaptam újra a kérdést, hogy nem fogom megbánni. A válaszom nem. A legnyilvánvalóbb okom a testem. Már nem fog visszafejlődni a mellem. Az megmarad míg élek. Steril lettem, ez is állandó. Akkor minek tartsam meg? Vágyam sincs arra, hogy valakivel lefeküdjek. Akkor? Igazából, többször zavar mint elfelejtem, hogy van. Bármit is hozna a jövő, az az ember már nem leszek aki négy-öt éve voltam. Nem akarom. Életemben nem szerettem annyira a testem mint most. Szerencsére nem látnak, de sokszor csak vigyorgok a tükörbe, mert tetszik amit látok. Magam látom. Tudom, vannak transzneműek, akik nem vágynak a műtétre. Én viszont előbb akartam a műtétet, mint bármit tudtam volna. Igen, tényleg minden nap gondolkodom rajta, mert ez nagy dolog. Nem lehet elsietni. Újra és újra kell a kérdés. Az elmúlt nagyjából két hétben fel sem merült bennem indok sem, amiért ne tegyem meg. Tényleg, okot sem találtam. Pedig igyekszem. Egy halvány dolog lehet, hogy a génem XY, ezen nem tudok változtatni. Mi van, ha újra le akarok feküdni valakivel? A felvetés hibás, nem akarok már senkivel. Másik, hogy egy nővel, akinek farka van melyik nő akarna lefeküdni? Műtve jobban fogom magam érezni, s végre olyan lesz a testem amilyen a lelkem. Persze, tudom nem leszek életben sem Gia Carangi, de nem sok nő szép annyira. Nő akarok lenni. Tudom, aki ismeri a nevem vagy a múltam neki nehezebb, s mindig látni fogja bennem a levetkőzött pasit. Ezzel nem lehet mit tenni, csak elfogani. Én meg csak élni igyekszem, s végre kikelni a tojásból…
